| „Tisztelt Főtitkár Úr,
Tisztelt Miniszterelnök Úr,
Excellenciás Hölgyek és Urak,
Tisztelt Vendégek és Kollégák, Tíz év telt el azóta, hogy az Egyesült Államok hivatalosan tájékoztatta Magyarországot, a Cseh Köztársaságot és Lengyelországot arról, hogy életbe léptek az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásról szóló jegyzőkönyveik. Mindez történelmi jelentőséggel bírt nem csak e három ország, hanem Európa egésze számára is. Egy évtizeddel később azért gyűltünk itt össze, hogy megemlékezzünk NATO-csatlakozásunk 10. évfordulójáról. És bár manapság folyamatosan változó fenyegetések és kihívások világában élünk, a nehézségek semmiképpen sem homályosíthatják el a mai megemlékezés ünnepi hangulatát. NATO-tagságunk ugyanis látványos sikernek tekinthető, amely nem csak biztonságunk szilárd alapját képezi, hanem identitásunk egyik kulcselemét is, és egyben útmutatásként szolgál jövőbeni törekvéseink számára is. Főtitkár Úr, Miniszterelnök Úr, Excellenciás Hölgyek és Urak, Tisztelt Vendégek és Kollégák, “Magyarországot nem fenyegeti katonai támadás, és a hagyományos jellegű fenyegetések kockázata is minimális”. Nemzeti Biztonsági Stratégiánk e megállapítása történelmünk fényében különösen nagy jelentőségű. Magyarország ma biztonságos, saját határain belül éppúgy, mint a Szövetség keretein belül. Mindez természetesen nem adhat okot az önelégültségre. Egyre gyakrabban jelentkeznek ugyanis nem hagyományos jellegű fenyegetések és kihívások. Egyesek úgy értelmezték az új geopolitikai realitásokat, hogy a NATO ezekhez képest elavulttá vált, s a feledés homályába merülhet. Ez az állítás azonban messze van az igazságtól. A NATO továbbra is biztonságunk alapja, stabilitásunk garanciája. Szerintem a változás a stabilitásban jelenti a megfelelő aforizmát Szövetségünk továbbra is meglévő relevanciájának értelmezéséhez. Kétségtelen, hogy stabilitásunk egyik létfontosságú és időtálló eleme épült be a Washingtoni Szerződés 5. cikkébe. Ugyanakkor a határok biztonsága mára már nem elegendő garancia a nemzeti szuverenitás biztosítására. A számítógépes terrorizmustól az energiaellátás biztonságának fenyegetéséig terjedő globális biztonsági kihívások nemigen vannak tekintettel a térképeken húzott határvonalakra. Az 5. cikkből származó védettségünk azonban túlmutat határaink biztonságán. Országunk tartós és állandó biztosítása nélkül sokkal nehezebben – és sokkal nagyobb költségekkel – tudnánk csak garantálni demokráciáink biztonságát. A NATO számos szomszédja, a Balkánon és Kelet-Európában, bátor lépéseket tett az évek során olyan demokratikus politikai rendszerek megteremtése érdekében, amelyek biztosítják az emberi jogok védelmét. Mint értékalapú szövetség, támogassuk a hasonló értékeket valló, és a NATO által kínált biztonság és stabilitás előnyeiből részesülni kívánó országokat is. Számunkra a tíz évvel ezelőtti csatlakozás azért bizonyult történelmi jelentőségű mérföldkőnek, mert a demokratikus nemzetek közösségébe, az európai és euró-atlanti fejlődés főáramlatába való visszatérést jelentette. Miközben tagságunk tíz évét ünnepeljük, gondoskodnunk kell arról, hogy e mérföldkő elérhető célt képezzen mindazok számára, akik erre törekednek és képesek a feltételek teljesítésére. Végezetül pedig, a stabilitás és a változás egymástól kölcsönösen függőnek tekintendők. Szemben csatlakozásunk időszakával, ma már nemigen kérdés, hogy a NATO-nak vajon határain kívül is fel kell-e lépnie. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy éppen az ilyen területen kívüli műveletek képezik a legnagyobb kihívást a Szövetség kohéziójára és hitelességére nézve. Az előbbi a képességek, az utóbbi pedig a politika szempontjából. Ha a NATO sikeres akar lenni “területen kívül”, úgy sziklaszilárdnak kell lennie “területen belül” is. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a távoli Afganisztánban, és hogy sikeresek legyünk akkor is, amikor a jövő még ismeretlen kihívásaival szembesülünk, először is otthoni feladatainkban, saját területünk és társadalmaink védelmében kell sikeresnek lennünk. Különösen fontos e kérdések vizsgálata most, hogy hamarosan megkezdjük az új stratégiai koncepció kidolgozását, amely a jövőre vonatkoztatva fog irányt mutatni a Szövetség számára. Ennél a pontnál hadd üdvözöljem a NATO integrált katonai szervezetébe történő visszatérésről szóló francia bejelentést. E lépés egy újabb bizonyítéka annak, hogy miként szolgálja a „változás a stabilitásban” elv a NATO egységét és koherenciáját. Örömmel várjuk Franciaország reintegrációját! A NATO belső átalakulása nehéz folyamat, amelyet éles viták és eltérő érdekek jellemeznek. Egyesek a gyengeség jeleként akarják értelmezni ezeket a nehézségeket. Ez azonban téves állítás. Demokráciák közössége vagyunk, amely kiáll a szolidaritás eszméjéért, vitatkozunk és meghallgatjuk egymást, de amiben megállapodunk, ahhoz tartjuk magunkat. Ebben rejlik igazi erőnk. És hadd fűzzek ehhez hozzá még valamit. Az út kikövezése és állagának folyamatos gondozása 26, illetve hamarosan még több tagállam számára rendkívül összetett feladat. Ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Főtitkár Úrnak személyes fáradhatatlanságáért és elhivatottságáért a Szövetség útjának menedzselésében. Főtitkár Úr, Miniszterelnök Úr, Excellenciás Hölgyek és Urak, Tisztelt Vendégek és Kollégák, Végezetül hadd térjek vissza első megjegyzésemhez. Egy tízéves évforduló megfelelő alkalom az elgondolkodásra, de egyben az ünneplésre is. A hallgatóság, Önök közül sokan játszottak szerepet Magyarország csatlakozásának folyamatában, és ezért szeretném kifejezni Önöknek hálámat ezért a munkáért. Ma az Önök teljesítményét is ünnepeljük. Ami pedig a hallgatóságban helyet foglaló diákokat illeti, akik majd 2029-ben, a 30. évfordulót ünneplő konferenciákon lesznek szónokok, arra bátorítom őket, hogy gondolkodjanak el NATO-tagságunk jelentőségén és a Szövetség jövőjén is, mivel hamarosan Önök lesznek olyan helyzetben, hogy fontos döntéseket kell hozniuk országunk biztonságát illetően. Végül pedig, mielőtt ma útjukra indulnak, hadd bátorítsam Önöket arra, hogy bátran kóstolják meg születésnapi NATO-tortánk egy szeletét.” 
(2009. március 12.)
|